• Felvételi információk A buddhista tanító szakon folyó oktatás célja a buddhista hittudomány különböző megközelítési módszereket alkalmazó ágaiban jártas szakemberek képzése.
  • Küldetés Főiskolánk elnevezése egyben legfőbb küldetésére is utal: hogy a Buddha tanításának kapuját az érdeklődők előtt kitárja.
  • Egyház Az egyház azzal a céllal jött létre, hogy a rendkívül sokszínű és gazdag buddhista hagyomány tanításait Magyarországon is közkinccsé tegye.
  • Oktatás A buddhista Tanítás különböző formákat ölthet, de elsősorban magában az emberben van jelen, és a felébredés belső útjának járása során ismerhető meg.
  • Közösségek A tanórákon túl egyénekre szabott, személyes mester-tanítványi viszonyt feltételező képzésre is van lehetőség, amely az alaposabb megismerést szolgálja.

Árja Tantra Mandala

A Nyugati Tanítvány Nemes Tantrikus Köre
buddhista szahadzsija rend

Az Átama rend jelmondata: Az egyenes út a legrövidebb!
Az Átama rend jelképe: a nyílvessző.
A rend alapítói: dr. Dobosy Antal, dr. Hetényi Ernő, dr. Mireisz László.

AZ ÁTAMA REND ALAPELVEI

A rend minden buddhista és minden más szellemet felszabadító tanítást elfogad, és arra törekszik, hogy ezek végső lényegét megvalósítsa. Elfogad minden szakrális életmódot, kiemelt feladatának azonban a tanítást tekinti. A gyülekezet tagjainak a célja, hogy a különböző szintű kötöttségeiket elnyesegessék és saját belső iránytűjükhöz igazodjanak. Belátják, hogy az előttük járt mesterek tanításai is a kötődések felszámolására irányulnak, a teljes belső szabadság irányába mutatnak.

Ebből nem külső tanítások vagy tanítók megtagadása vagy elfogadása következik, hanem a hozzájuk kötődés felszámolása, s ezáltal minden tanítás és tanító iránti nyitottság. A vallási irányulást így a külső formai elemek helyett a belső szellemi tartalom határozza meg, egy belső szellemi építkezés, s ezt kell a világ felé az életmódban, a viselkedésben és a mások felé való megnyilatkozásban közvetíteni.

A rend tagjainak fontos célja az is, hogy a buddhista tanítás mindhárom szintjének elméleti ismeretén túl a vallás gyakorlataiban is kellőképpen elmélyüljenek. Ez összeszedett, a buddhista tanítást a középpontba állító életmódot és életvezetést, az élet és a természet mindenek felett tiszteletét jelenti, amely együtt jár a magasrendű erkölcsi beállítottság megszerzésével és a lények iránti részvét és segítőkészség kifejlesztésével és birtoklásával.

AZ ÁTAMA REND TAGJAINAK FELADATAI

1. A rendtag életmódja legyen egyszerű és természetes.

Minden szellemi törekvő számára az első és legfontosabb feladatot az jelenti, hogy megtalálja azt az életmódot és életvezetést, amely egyrészt lehetővé teszi a buddhista elveknek a gyakorlatba, a mindennapokba való átültetését úgy, hogy az az élet minden területére kihasson. Másrészt, az életvezetésnek olyan tudatosnak kell lennie, hogy a belső hajlamokat és indíttatásokat is figyelembe véve az élet folyamatos szellemi haladás lehessen, olyan emelkedés, amely mentes a szélsőségektől.

Önmagad megszelidítve,
irányítsd felfelé a tudat-elefántot.
Hagyd, felfelé had igyon a hegyi patakból,
és had időzzön vidáman a pocsolyban
(Szaraha-páda, D.102.)

2. A rendi viseletnél a külsőségeknek nincsen kiemelt jelentősége. A rendtagok számára legyen minden öltözék rendi ruha.

A legtöbb vallási irányzat papjai vagy tagjai öltözékükkel is kifejezésre juttatják vallási vagy irányzatbéli hovatartozásukat. Az Átama tagjai mindenek előtt a szellemi elveket és a Tan mindenre való kiterjesztését tekintség feladatuknak, mert ezek megléte a leghétköznapibb ruhát is díszes öltözetté változtatja.

Egy toll vagy három toll!
A díszes öltözettől csak annyira lesznek bölcsek, mint a hattyú.
Lehet, hogy ezzel a világon mindenkit elkápráztatnak,
csak éppen nem birtokolják az igaz és a hamis megkülönbözte-
tésének tudását.
(Szaraha-páda, D.3.)

3. A rendnek nincs papi hierarchiája. A rendtagoknak a szentség hierarchiáját önmagukban kell létrehozniuk.

A hierarchia elve a tudatállapotok gradualitásában kell megjelenjen, és nem a külső szervezeti formákban. Az igazi fokozatiság nem a külsőségekben megjelenő megkülönböztetésben van, hanem a belső állapotok megvalósítottságában, a szellemi emelkedésben és a tudat megtisztultsági fokában.

Tudós bölcsek! Bocsássatok meg,
de nem teszek semmilyen megkülönböztetést.
Arról beszélek, amit az ősök is tanítottak,
s arról, ami továbbra is titok marad.
(Szaraha-páda, D.95.)

4. A rendtag törekedjen arra, hogy a mestert belső mesterként lelje fel.

Minden tanítót és minden szent embert tisztelni kell, és tanításukat köszönettel meghallgatni és elfogadni. Ám téved, aki azt hiszi, hogy majd jön egy mester, és mindent megmutat és megmagyaráz. Az embernek saját magának kell a tanításokat megvalósítania, saját magában kell a bölcsességet felébresztenie és a belső ősgurui kvalitásokat elérnie.

Amit a mester tanít, és amit ebből megértenek az elég?
Átélés nélkül is elérhető a megszabadulás?
Hiába győzik le sokan vágyaikat és vándorolnak szenthelyről szenthelyre,
a természetesség megléte nélkül nem találnak mást csak bűnt.
(Szaraha-páda, D.65.)

Aki a nap és a hold egységét belátja,
az mindent belátott maradéktalanul.
Eléri ezáltal a mindentudást,
és ekkor megjelenik a belső mester.
(Kanha-páda, D.21.)

5. A rendnek külön szertartása nincs, a rendtag feladata, hogy mindent úgy végezzen, mintha szertartást végezne.

Helytelen lenne, ha cselekedeteinket felosztanánk profán és szakrális jellegűekre. Helyesebb, ha törekszünk éber tudatossággal végezni mindazt, ami a létünkben feladatként felmerül.

Aki a tudat teljességét kiterjeszti a lét minden elemére,
annak menedék az Öntermészet.
Ahogy a hullám és a tenger sem két különböző dolog,
úgy a létezés természete sem különbözik az ég természetétől.
(Szaraha-páda, D.74.)

6. A rendtag ne a szentiratokban keresse az igazságot. Az igazságot önmagunkban kell megtalálni!

Minden szellemi úton fontos lehet a szentiratok és a szellemi fejlődéssel kapcsolatos művek tanulmányozása, mert ezeket könnyen bevilágítja a belátás fénye. Ugyanakkor nem érdemes ezeken tartósan megtapadni, mert a fény forrása bennünk van, s így a szentiratok igazsága is belülről fakad. Ezért a teljes önismeret közelebb visz az igazsághoz, mint bármely szentirat.

A vallástudósok lefordítják és magyarázgatják a szentiratokat,
de nem ismerik a Felébredettet, ki önmagunkban van.
És, bár nem szüntetik meg a keletkezés és elmúlás gondolatát,
mégis szégyentelenül azt mondják: bölcsek vagyunk.
(Szaraha-páda, D.70.)

Elkezdtem olvasgatni a négy szent szöveg közül az elsőt,
de iszogatás közben teljesen félretettem.
Így a szövegből mindössze egy betűre emlékszem,
- és képzeld barátom, - még a címét is elfeledtem!
(Szaraha-páda, D.92.)

7. A rendi átadás közvetlenül - "szellemtől szellembe" - "fülbe súgva" történhet.

Ahogy a víz a vízben elvegyül,
úgy árad szét a szahadzsa-esszencia.
Amikor a tudatban érdem és bűn nem különbözik,
akkor a balgák ellentmondásait sehol sem találjuk.
(Szaraha-páda, D.76.)

A rend tagjai a rend céljait egy szélsőségektől mentes középúton törekszenek elérni. A konvencionális szintek meghaladását meg kell előzze annak birtoklása: az erkölcs meghaladását az erkölcsösség, a gondolkodás meghaladását a folyamon átsegítő élő gondolat, és a tudat visszatérését a mindenre kiterjedő tudatosság. Mindennek azonban olyan természetesen és "könnyen" (szahadzsa) kell történnie, ahogy a víz a vízzel elvegyül.

Megkötve a tudat tíz irányba vándorol,
felszabadulva mozdulatlanságban időzik.
Nézd a tevét, s e paradoxon
azonnal nyilvánvalóvá válik.
(Szaraha-páda, D.45.)

Mireisz László

AZ ÁTAMA FILOZÓFIA ALAPJAI

A Tan Kapuját több buddhista közösség alapította és tartja fenn, Főiskoláján a buddhizmus különböző irányzataival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ezeket az irányzatokat három nagy csoportra sorolhatjuk: 1. Az (indo-)tibeti buddhista hagyomány különböző áramlatai; 2. A zen (kínai, japán, koreai) hagyományra támaszkodó irányzatok; 3. Az úgynevezett "nem-hagyományos", önálló vagy független buddhista irányzatok.

Ez utóbbihoz tartozik az Átama (A Nyugati Tanítványok Nemes Tantrikus Köre, buddhista szahadzsija rend), amely jelentős szerepet vállalt a Tan Kapuja létrehívásában és fenntartásában, valamint a buddhizmus magyarországi megismertetésében.

Az Átama "nem-hagyományos", önálló és független jellege abból fakad, hogy nem kapcsolódik "hagyományos" keretek között működő buddhista irányzathoz, gyakorlatait, szertartásait, vagyis a Tan formai megjelenítését önállóan alakítja ki, a legegyszerűbb és a legtermészetesebb (szahadzsa) módon, elkerülve a merev formai kereteket és minden formai konvenciót. Teszi ezt annak érdekében, hogy a buddhista Tant magyar nyelven és a magyar mentalitásnak megfelelő formában életre tudja kelteni, ahogyan megtették ezt az indiai tanokat átvevő tibeti, kínai, japán, koreai, mongol népek akkor, amikor saját nyelvükön és saját közegükben a tanokat újrafogalmazták.

Ebből a szempontból a függetlenség önfüggőséget vagy Tan-függőséget jelent, melyet érdemes előtérbe helyezni, hogy amint a Tannak magyar nyelvre való átültetése révén új formát kapnak a buddhista tanítások, úgy a gyakorlati megvalósítás területén is végbemehessen a tanok formába rendeződése.

Az Átama elutasít minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy valamely buddhista irányzat vagy közösség önmagát a buddhista tanok egyedül hiteles és valódi képviselőjének tüntesse fel. Amint az közismert, maga Sákjamuni Buddha sem jelölte ki utódját a Közösség vezetésére, vagy a Tan hirdetésére:

„Aki úgy gondolkodna, Ánanda, hogy "Én vezetem a Közösséget", vagy hogy "Enyém a Közösség", annak lehetne arra gondja, hogy Közösség ügyében intézkedjen.
De a Tathágatának nincsen ilyen gondolata, hogy "Én vezetem a Közösséget", vagy hogy "Enyém a Közösség".
Miért kellene hát, Ánanda, a Közösségről rendelkezni...
A Tan legyen a fényetek, legyen a Tan a menedéketek, s ne keressetek idegen menedéket.”
(Hosszú Gyűjtemény II. 127.)

Ha ez az elv a buddhizmusban nem lett volna jelen, akkor ez a vallás nem lett volna képes többször megújulni, filozófiai és formai szempontból egyaránt átalakulni, új eszméket és gyakorlatrendszereket létrehozni, s evvel fennmaradását biztosítani. Megmaradását éppen nyitottságának és belső szabadságának köszönheti, melyek hátterében azonban ott a Tan, a lényegi eszme és ennek elsőbbsége.

Mindezek alapján az Átama egy olyan független buddhista közösség, melynek középpontjában a Tan áll, viszont ennek formai megjelenítése (gyakorlatok, szertartások) mindig az aktuális feltételrendszerhez és közeghez igazodva történik.

Az Átama Tan-értelmezését, filozófiai alapjait a következőképpen lehet összefoglalni:

Elfogadja a vének tanának (théraváda) azon tételét, hogy a személyiség üresség (pudgala súnjatá), s az ebből fakadó gyakorlati konzekvenciát alkalmazza (például az éberség elérésének kontemplációs gyakorlatát [szatipatthána]), s ezt a koncentrációs gyakorlatok bevezető szakaszának tekinti. Azonban - a legtöbb mahájána irányzathoz hasonlóan - nem fogadja el a minden van tanokat (szarvásztiváda). Ugyan az Átama nem tartja magához közelállónak a nyájavádinok szautrántikáját (Az Írások Kosara logikai értelmezését), de elfogadja, mint egy szükséges megalapozást, mert Dígnága és Dharmakírti mester tanítása bizonyos feltételrendszerek közepette jó alapot tud nyújtani a magasabb tanok eléréséhez.

Elfogadja a nagy szekér (mahájána) azon tételét, hogy a külső dolgok üresek (bávja artha súnjata), és a gyakorlatok szempontjából is kiemelt fontosságúnak tartja a jóga útján haladás (jógácsára) módszerét, amely a csak tudat van (csittamátraváda, vidzsnyánaváda) tanításra épül. Az Átama bölcseleti szemléletének középpontjában a minden jelenség üresség (szarva dharma súnjatá tanítása (súnjaváda) áll. Ez a Nágárdzsúna nevéhez fűződő középút (madhjamaka) koncepció a későbbiek során két külön filozófiai iskolává vált. Az egyik a Buddhapálita, Csandrakírti és Sántidéva mesterek által képviselt prászangikák, akik a praszanga-t, a négyrétű logika (csatuskoti, tetralemma, redukcio ad abszurdum) filozófiai módszerét teljes következetességgel alkalmazzák. A másik irányzat Bhávavivéka vagy Bhávja mester által képviselt független (szvátantrika) iskola, amely nem a négyrétű logika, hanem az önálló, független érvelés mellett foglal állást. A prászangikák kizárólag a cáfolás módszerét alkalmazzák. Elutasítanak minden lét- és ismeretelméleti koncepciót: szerintük a nem-tudás és a jelenségek önlétébe vetett hit emóciói, érzelmi kimozdultság eredménye; a négyrétű logikán kívül minden filozófia a tudat megzavarodásának eredménye; valamint, a jelenségek kizárólag az érzékelésük és a megnevezésük által léteznek.

A független (szvátantrikák) szerint létjogosult valamilyen lényegi eszmének vagy célnak - a minden üresség elv melletti - fenntartása (álajavidzsnyána, szahadzsa). A nem-tudás nem csak érzelmi kifinomultság, hanem például gondolkodásbéli hiányosságok miatt is fennállhat; továbbá, a függetlenek szerint is a jelenségek önmagukban nem léteznek, mégis rendelkeznek bizonyos érzékelhető létfunkcióval és tulajdonsággal, amelynek mentén a végső valóság elérhető; valamint létjogosultsága van egy pozitív igazság feltevésének, amely a törekvés célja is egyben; továbbá helye lehet a szellemi úton az érvényesülésnek és a filozofikus megközelítésnek.

Az Átama a függetlenek filozófiai koncepcióját tekinti nem-szerzetesi körülmények között is elfogadhatónak és alkalmazhatónak.

A függetlenek (szvátantrikák) irányzatán belül is két vonulat jött létre: az egyik a független középkövető jógik (jógácsára-madhjamaka-szvátantrika), mint például Dzsnyánagarbha, Sántaraksita, Kamalasíla, Árjavimuktaszéna mesterek. Ez a szemlélet közelebb áll az Átamához, mint a másik irányzat, a független középkövető szútraértelmezők (szautrántika-madhjamaka-szvátantrika) tanítása.

Az eddigieket összegezve ez azt jelenti, hogy az Átama nem kizárólag a tagadásra építi szellemi útját (bár ennek lenne létjogosultsága), hanem szemléletében helyet ad a végső célt megjelenítő lényegi eszmének. Továbbá elfogadja, hogy a jelenségek valójában nem léteznek, nem rendelkeznek önmagukban is valóságos léttel (nihszvabhávatá), mégis konvencionális és világi szinten (lokaszamvritiszatja) rendelkeznek különböző minőségekkel és funkcionális jellegzetességekkel.

Azonban mindezt megelőzve az Átama létszemlélete a tantrikus tanokban gyökerezik. Elfogadja a Titkos Társaság (guhjaszamádzsa) definícióját: a tantra kiterjesztés, folyamatossá tevés és újraegyesítés. Ez a három elv érvényes a Tan megjelenítésére, a törekvés állandósulására és minden ellentét (szubjektum-objektum, nirvána-szamszára, upája-upeja, upája-pradzsnyá, karuná-súnjatá) egyesítésére. Magyarul más szavakkal: A Kali-juga "felgyorsítására", a felbéredés erőinek megszilárdulására és az Aranykor építésére. Mindezek megvalósítását a természetes hordozó (szahadzsa-jána) tanításának megfelelően lehet jelen körülményeink közepette végrehajtani. A szahadzsa jelentése: egyszerű, természetes, könnyű, veleszületett, s ezek a fogalmak jelölik ki az Átama gyakorlatrendszerének lényegét. Egyszerű és könnyű út, mert a törekvő a legtermészetesebb módon bontakoztatja ki a veleszületett megvilágosodás-csírát, a minden lényben meglévő felébredés-tudatot (bódhicsitta).

A filozófiának az a feladata, hogy általa eljuthassunk annak meghaladásához, a tantrikus elvek feltételéhez és gyakorlásához, melyek a következők:

  • Az érzékszervi tapasztalásban megjelenő "igazságok" fenntartással kezelése.
  • A formális vallásgyakorlás erős kritikája.
  • A "szabadság máris jelen van" elvnek a létezésbe való bevonása.
  • Az "öt méreg" átváltoztatása felébredést segítő erőkké (b.: panycsakémaguna, h.: panycsamakára)
  • A mágia és az okkultizmus különböző módszereinek a gyakorlatba bevonása.
  • Ezek a tantrikus alapelvek azok, melyeket az Átama a természetes úton (szahadzsa-jána) alkalmazhatónak ítél, s melyek a gyakorlatok alapját adják.

Mindent összevetve az Átama filozófiai és praxeológiai módszerét a következőképpen lehet összefoglalni: A független középkövető jógik természetes tantrája (jógácsára-madhjamika-szvátantrika-szahadzsa-tantra).

Ennek a független és önálló szellemi háttérnek a következményei - az Átama Alapító Okiratában megfogalmazott - azon feladatok, melyek a gyakorlatok irányát adják:

  1. Egy egyszerű és természetes (szahadzsa) életmód megvalósítása.
  2. Az érzékszervi tapasztalásban megjelenő "külsőségek" szakralizálása. "Minden ruha rendi ruha!"
  3. Ne külső mester után áhítozzon a törekvő, hanem az Ősgurut belső mesterként törekedjen fellelni.
  4. A tudatállapotok hierarchiájának belső megteremtése.
  5. Nem a szentiratokban van a Végső Igazság, hanem önmagunkban.
  6. Az élet minden pillanatát szertartássá kell tenni.
  7. A Végső Valóság az érzékszervi tapasztaláson túli állapotban tárul fel.

Ezek azok a filozófiai és praxeológiai elvek, a melyekre A Nyugati Tanítvány Nemes Tantrikus Köre a felébredés és megvilágosodás útját felépítette.